Az őszi napéjegyenlőség fény és árnyék különös tánca. Én szeretem az árnyékom. Tudom, mit rejt a sötét. Tudom, hogy mekkora erő szunnyad a mélyben.
Viszont a fényemre keveset gondolok.
Milyen fény lehet az a nő, aki árnyékrészeibe alászállva, nem ijesztő csontvázakat, hanem bőséges kincseket talál? Milyen lehet az a nő, aki úgy érzi, árnyéka a fénye?
Azt hiszem, talán olyan, mint ez a különös őszi fény. Nem éget, nem vakít, nem nyel el mohón mindent.
Helyette aranyba öltöztet. Kicsit mindig másnak láttat.
Ilyen ő.
A nő, kinek fénye, változásaival vágyat keltő.
A nő, kinek fénye, tűnékenységében szerethető.
A nő, kinek fénye, árnyékaival összefonódó.
