Amikor a lelkemben otthon vagyok,
🌙Két kezemmel a földet túrom, markolom, érzem darabosságát, hűvös tapintását, illata kitölti orrüregem. A hegyen sétálok, körülöttem néma csend, csak a fák susognak és madarak reppennek egyik ágról a másikra. Az erdőben bogyókat, füveket, gombákat gyűjtök, ismerem őket, gyógyítanak,tisztelettel bánok velük, ez az én templomom, ahol Istent és a teremtést ünneplem. Edényt készítek melyben italom tartom, pulóvert kötök mely melegen tart, növényt termesztek melynek termését leszüretelem, állatot nevelek mely tejjel, tojással, szőrével ajándékoz meg, fát munkálok, melyből asztalom lesz.
🌙A tábortűz mellett ülök és éneklek.
🌙Mesélek régmúlt dolgokról, melyeket ebben az életben nem ismertem, egy dobon játszom, pörgök-forgok, míg el nem szédülök. Valódi csillagot nézek, nem a város fényét, farkasok üvöltését hallgatom.
🌙Egyedül vagyok, nem udvariaskodom, nem figyelek értéktelen és élettelen dolgokra, az élet valódi mélységei és magasságai kötik le figyelmem. Már nem kell úgy tennem, mintha elhinném, hogy az a valóság amiben most élek. Felébredek az álmomból.
🌙A mindent átható erők és szellemek bölcs hangjaira figyelek. Testem erős és termő, melleim táplálók, alkotok, teremtek, megteremtek. Két téglára állva, egy vadállat erejével és ösztönével szülök.
