FONÓASSZONY

Van bennem valami megingathatatlan és mélyről jövő. A bizonyosságból fakadó erő, hogy a népszokásokból, a népművészetből, a nép mi vagyunk. Ma Te és én, tegnap szüleink, nagyszüleink, dédszüleink. Mint ahogy nap napot szül, vagy édesanya a gyermekét, úgy fordul a létbe, minden megélt tapasztalat és a bölcsesség, generációról generációra. Talán csak finom homok, vagy egy-egy földgöröngy, ami egy emberélet alatt egymásra rétegződik, de nézz a talpad alá, évezredek óta rakódott, tömör talajon állsz. Nincs okod kételkedni, megtart-e.